A kertekben termesztett megszámlálhatatlan virág mindannyiunk gyönyörködtetésére szolgál. Némelyek azonosak a vadon is található fajokkal, de sok fajuk távoli tájakról származik. 

Az illatos bangita (Viburnum carlesii) a pézsmaboglárfélék családjába tartozó, Koreából és Japánból származó növényfaj.

Megjelenése:
2 m magasra növő lombhullató cserje. Levelei oválisak, szélük fogas vagy fűrészes, színük szürkészöld, ősszel pirosra színeződnek. A levélfonák molyhos. Virágai bimbós állapotban rózsaszínűek, kinyílva fehérek, erős szegfűszeg illatot árasztanak; tavasszal nyílnak. Kékesfekete csonthéjas bogyói nyár végén érnek.

A jácint (Hyacinthus) a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe tartozó spárgafélék (Asparagaceae) családjának növénynemzetsége. Neve görög eredetű: a monda szerint az Apollo isten által legyőzött Hüakinthosz spártai király földre hullott véréből nőttek ki az első virágok. Hagymás, lágyszárú növények tartoznak ide. Korábban a liliomfélék (Liliaceae) családjába sorolták, majd az APG III-rendszer által már nem ismert jácintfélék típusnemzetségének tekintették. Közeli rokonai a vadjácint (Bellevalia) és a törpejácint (Hyacinthella).

A jácintok a mediterránium keleti területeitől Iránig és Türkmenisztánig őshonosak. Egyes kultúrákban az újjászületést szimbolizálják. A perzsa újévi (Norouz) ünnepségen (amit a tavaszi napéjegyenlőség idején tartanak) is jácinttal díszítik a haft szin (hét bűn) asztalát.

Dísznövényként használatos változatos alakjai egyetlen fajból, a kerti jácintból (Hyacinthus orientalis) származnak. Ez a 18. században annyira népszerű volt, hogy több mint 2000 fajtáját termesztették Hollandiában.

A kerti árvácska (Viola × wittrockiana) az ibolyafélék (Violaceae) családjába és az ibolya (Viola) nemzetségbe tartozó háromszínű árvácska (Viola tricolor) és más ibolyafajok keresztezésével létrehozott kertészeti hibrid növényfaj.

Jellemzői:
Kétéves növény, 10–20 cm. Júniusban vetik, és többszöri áttűzdelés után már októberben kiültetik. A fagyokig nyílik és tavasszal ad igazi színes virágszőnyeget. A hűvös, csapadékos éghajlatú országokban (pl. Dánia, Németország tavasztól őszig virít. Magyarországon az aszályos, száraz meleg nyáron hamar elviszi.

A 19. században kezdődött az árvácskaláz, az addig ültetett háromszínű árvácskát (Viola tricolor) egy altáji és egy dél-európai fajjal keresztezték. A keresztezett fajnak több előnye is van, pl. a virágai jelentősen nagyobbak, hosszabb a virágzási idő, fagytűrőbb a korábban elterjedt vadárvácskánál. Ahhoz, hogy a téli fagyokat ténylegesen átvészelje, késő ősszel (időjárástól függően október, november hónapban) ajánlatos lassan rothadó (pl. fenyő) lombokkal, valamint földdel takarni a töveket.

Ízük enyhén mentás; de elsősorban nem ezért, hanem díszessége, mutatós jellege miatt használják őket egyes hidegtálak, illetve gyümölcsételek díszítésére.

A búzavirág (Centaurea cyanus) Dél-Európából származik, a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe és az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó egyéves gyomnövény.

Egyéb nevei: dődike, égi virág, gabonavirág, kék búzavirág, kékvirág, sukollat, vadpézsma, vetési csüküllő, imolya, kék konkoly.

Jellemzői:

Vastag orsógyökerű. 20–100 cm magas, felálló. Bokrosan ágas szárú, a pókhálós szőrzettől szürke színű növény. Levelei változó állásúak, keskeny-lándzsásak, részben szárnyaltak. Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 46. oldal. Virágfészkei magányosan ülnek a hajtások csúcsán. A szélső virágok „búzavirágkékek”, kétszer-háromszor olyan hosszúak, mint a belső, ibolyás színű, csöves virágok. Kaszattermésén fehér, narancsos vagy vöröses színű, finoman fogacskás szőrökből álló bóbita van. Magvai évekig megőrizhetik csírázóképességüket a talajban. Májustól júniusig virágzik (a később kelt növények még késő ősszel is nyílnak).